"Mi volt ez a furcsa bűvölet és eksztázis, ami elfogta itt a sikátorok közt, miért érezte úgy magát, mint aki végre hazaérkezett?" Szerb Antal: Utas és holdvilág

2018. június 7., csütörtök

A folytatás...

...avagy az élet megy tovább...

Mint látjátok az utolsó bejegyzésem 2013-ban, azaz majdnem pontosan 5 évvel ezelőtt íródott.(!) Akkor ugyanis megváltozott minden... Sok kedves levelet kaptam és kapok a mai napig tőletek, hogy meséljem el a folytatást is. Sokat gondolkodtam, hogy kezdjek-e egy új blogot a folytatásnak, de úgy döntöttem, hogy nincs mit takargatni a sztori elejéből, akkor úgy volt az jó, és most pedig így, ahogy most van. Miután ezt a mondatot ilyen gyönyörűen megfogalmaztam, jöhet némi magyarázat, de csak röviden, mert a múlton nem rágódunk 
😇
Szóval akkoriban a dolgok nagyon felgyorsultak, és haza kellett költöznünk, mert a gyerekek itthon akarták folytatni a tanulmányaikat, én pedig úgy gondoltam ( és most is ugyanígy tennék), hogy mellettük a helyem. Azonban egy ilyen döntés senkinek sem könnyű, és otthagyni mindent, amit évekig próbáltunk felépíteni magunknak szintén nem az. Otthagyni Olaszországot, és újrakezdeni mindent a semmiről 3 felnőtt gyerekkel... hát ezt a részét a történetnek nem részletezem... A nehézségeket a házasságunk sem élte túl, de mint ahogy a mesében is van, mindenkinek lett új párja, és minden heppi. A blogomból ezért is nem töröltem ki a régi fényképeket, hiszen a mese akkor így volt kerek, és amúgy is rettentő gyerekesnek tartom azt a szitut, hogy mikor lecserélődik a nagy love, akkor a régi fotók lekerülnek, az újak pedig fel... aztán pár hónap múlva azok is lekerülnek, és ismét újabbak fel... Ennyit a változásokról 😁 
A jelen helyzet a következő: adva volt egy mesés kis rustico lakás ugyebár, ami viszont ott maradt. A lakásról régebben itt írtam: 
La mia casa rusticaa költözésről meg ilyesmikről pedig itt: Irogatok, a kezdetekre pedig vissza tudsz keresni a blog archívumban.
Szóval ez a lakás egy 400 éves építmény egy része, és teljes mértékben történelmi védettséget élvez, ezért nem is lehet akárhogyan és akármivel felújítani, vagy rendbetenni Kőkemény szabályozások és ellenőrzések vannak arra vonatkozóan, hogy megőrizzük a történelmi városrész eredetiségét. Így aztán óriási vagyonba kerülne a lakás felújítása, amit a kórházi fizetésemből egymagam sajnos tuti, hogy nem tudok megtenni. A  jó hír, hogy így viszont tényleg eredeti állapotában élvezhető az olasz életérzés.És szerencsére vannak csodálatos barátaim, akik pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve utaznak 1200 km-t, hogy alkotásaikkal hozzátegyenek valamit önmagukból és a kreativitásukból. Örök hálám mindnyájuknak ezért, és ahányszor ránézek a narancsolajjal újjáélesztett ősi kredencre, egy kékre festett szekrénykére, vagy a gyönyörűen kibontott gerendákra, rögtön eszembe villannak a dolgos kezeik.
Próbálom olyan állapotában megőrizni a lakást, amilyen valójában volt. Minden télen megtépázza a kemény tél a tetőcserepeket, és mire tavasszal megérkezem, látom is, hol tört magának utat a hó és az eső a lakásba. Úgyhogy nagy eső idején - pont mint anno a régi világban- már tolom is a vödröket a cseppecskék alá, és megtanultam együtt élni a jelenséggel. Még így is jobban járok, mint anyám (akié az alattunk levő két lakás) az ő  lakása a mellettünk levő üresen álló romos (egyébként így is gyönyörű)  caruggio miatt ázik 20 éve...  Ahogy végigvonulok a konyhán, a kőpadlózat úgy huppog, hogy megcsörrennek a kredencben a régesrégi tányérok, és nem fogom lecserélni a régi csempéket sem a konyhában, sem a fürdőszobában, mert nekem pont az tetszik benne, hogy eredeti. A magas embereknek le kell lassítani és le kell hajtani a fejüket minden pietrabrunai lakásban minden ajtónál, mivel olyan alacsonyak, hogy aki siet, az biztos, hogy beveri a fejét. Imádom a fél méter vastag kőfalakat, és a szobákban a beépített szekrény nyílásokat, és hogy a konyha ablakom a kis falusi pékség előtti lépcsősorra néz, ahová még most is lehet vinni megsüttetni az otthon begyúrt pizzát. 
Számomra attól olyan különleges hely ez, mert amint belépek ide, azonnal átveszem a régi idők hangulatát, teljes nyugalom árad szét bennem, és pillanatok alatt kitörlődik minden stressz és probléma az elmémből.

 Ez nem egy panzió, vagy motelszoba, sőt nem is az a tipikus zimmerferis kiadó lakás. Ez a mi otthonunk, amit nagy nagy szeretettel ajánlunk, hogy mindenki megtapasztalhassa aki nálunk jár, hogy lehet visszarepülni az időben 400 évet .



Sok fotót láthatsz a La mia casa rustica facebook oldalon, és az @olaszkeco instagram oldalunkon is.
Szeretet és nagy ölelés 

 Dia 
 ~*~
 "Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának."   Paulo Coelho

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum

Népszerű bejegyzések a blogon: