2018. június 7., csütörtök

A folytatás...

...avagy az élet megy tovább...

Mint látjátok az utolsó bejegyzésem 2013-ban, azaz majdnem pontosan 5 évvel ezelőtt íródott.(!) Akkor ugyanis megváltozott minden... Sok kedves levelet kaptam és kapok a mai napig tőletek, hogy meséljem el a folytatást is. Sokat gondolkodtam, hogy kezdjek-e egy új blogot a folytatásnak, de úgy döntöttem, hogy nincs mit takargatni a sztori elejéből, akkor úgy volt az jó, és most pedig így, ahogy most van. Miután ezt a mondatot ilyen gyönyörűen megfogalmaztam, jöhet némi magyarázat, de csak röviden, mert a múlton nem rágódunk 
😇
Szóval akkoriban a dolgok nagyon felgyorsultak, és haza kellett költöznünk, mert a gyerekek itthon akarták folytatni a tanulmányaikat, én pedig úgy gondoltam ( és most is ugyanígy tennék), hogy mellettük a helyem. Azonban egy ilyen döntés senkinek sem könnyű, és otthagyni mindent, amit évekig próbáltunk felépíteni magunknak szintén nem az. Otthagyni Olaszországot, és újrakezdeni mindent a semmiről 3 felnőtt gyerekkel... hát ezt a részét a történetnek nem részletezem... A nehézségeket a házasságunk sem élte túl, de mint ahogy a mesében is van, mindenkinek lett új párja, és minden heppi. A blogomból ezért is nem töröltem ki a régi fényképeket, hiszen a mese akkor így volt kerek, és amúgy is rettentő gyerekesnek tartom azt a szitut, hogy mikor lecserélődik a nagy love, akkor a régi fotók lekerülnek, az újak pedig fel... aztán pár hónap múlva azok is lekerülnek, és ismét újabbak fel... Ennyit a változásokról 😁 
A jelen helyzet a következő: adva volt egy mesés kis rustico lakás ugyebár, ami viszont ott maradt. A lakásról régebben itt írtam: 
La mia casa rusticaa költözésről meg ilyesmikről pedig itt: Irogatok, a kezdetekre pedig vissza tudsz keresni a blog archívumban.
Szóval ez a lakás egy 400 éves építmény egy része, és teljes mértékben történelmi védettséget élvez, ezért nem is lehet akárhogyan és akármivel felújítani, vagy rendbetenni Kőkemény szabályozások és ellenőrzések vannak arra vonatkozóan, hogy megőrizzük a történelmi városrész eredetiségét. Így aztán óriási vagyonba kerülne a lakás felújítása, amit a kórházi fizetésemből egymagam sajnos tuti, hogy nem tudok megtenni. A  jó hír, hogy így viszont tényleg eredeti állapotában élvezhető az olasz életérzés.És szerencsére vannak csodálatos barátaim, akik pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve utaznak 1200 km-t, hogy alkotásaikkal hozzátegyenek valamit önmagukból és a kreativitásukból. Örök hálám mindnyájuknak ezért, és ahányszor ránézek a narancsolajjal újjáélesztett ősi kredencre, egy kékre festett szekrénykére, vagy a gyönyörűen kibontott gerendákra, rögtön eszembe villannak a dolgos kezeik.
Próbálom olyan állapotában megőrizni a lakást, amilyen valójában volt. Minden télen megtépázza a kemény tél a tetőcserepeket, és mire tavasszal megérkezem, látom is, hol tört magának utat a hó és az eső a lakásba. Úgyhogy nagy eső idején - pont mint anno a régi világban- már tolom is a vödröket a cseppecskék alá, és megtanultam együtt élni a jelenséggel. Még így is jobban járok, mint anyám (akié az alattunk levő két lakás) az ő  lakása a mellettünk levő üresen álló romos (egyébként így is gyönyörű)  caruggio miatt ázik 20 éve...  Ahogy végigvonulok a konyhán, a kőpadlózat úgy huppog, hogy megcsörrennek a kredencben a régesrégi tányérok, és nem fogom lecserélni a régi csempéket sem a konyhában, sem a fürdőszobában, mert nekem pont az tetszik benne, hogy eredeti. A magas embereknek le kell lassítani és le kell hajtani a fejüket minden pietrabrunai lakásban minden ajtónál, mivel olyan alacsonyak, hogy aki siet, az biztos, hogy beveri a fejét. Imádom a fél méter vastag kőfalakat, és a szobákban a beépített szekrény nyílásokat, és hogy a konyha ablakom a kis falusi pékség előtti lépcsősorra néz, ahová még most is lehet vinni megsüttetni az otthon begyúrt pizzát. 
Számomra attól olyan különleges hely ez, mert amint belépek ide, azonnal átveszem a régi idők hangulatát, teljes nyugalom árad szét bennem, és pillanatok alatt kitörlődik minden stressz és probléma az elmémből.

 Ez nem egy panzió, vagy motelszoba, sőt nem is az a tipikus zimmerferis kiadó lakás. Ez a mi otthonunk, amit nagy nagy szeretettel ajánlunk, hogy mindenki megtapasztalhassa aki nálunk jár, hogy lehet visszarepülni az időben 400 évet .



Sok fotót láthatsz a La mia casa rustica facebook oldalon, és az @olaszkeco instagram oldalunkon is.
Szeretet és nagy ölelés 

 Dia 
 ~*~
 "Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának."   Paulo Coelho

2013. június 16., vasárnap

Kilátás az ablakunkból

Annyira varázslatos és mesés, hogy nem tudok betelni vele. A hegyek és a tenger mindig más és más arcukat mutatják, csak nézem, nézem, és ámulok, hogy a természet mire képes. 
Mutatok néhány fotót, amit az ablakunkból készítettem, hogy Te is lásd :)

Itt látszik a távolban a tenger a felhők fölött, de olyan kék, hogy egybeolvad az éggel. A felhők pedig beúsznak az alattunk elterülő  völgybe.


Ez egy reggeli felvétel, amikor még az esti felhők nem szálltak fel a hegyekbe. Fantasztikus látvány  !

Ezen a képen szinte nem is látszik semmi a völgyből a felhők miatt.

Hegyek, völgyek, és a tenger.

Itt a tenger egy óriási arany folyammá változott .

Nem látszik a tenger a sok felhőtől, épp most szállnak alá a völgybe - esik az eső...

Na, és itt látszik teljes valójában a gyönyörűszép kilátás. Minden együtt van a fotón, amit szeretek : a falu, a hegyek, a tenger, és a kedvenceim - a felhők.

Szép tiszta időben ez a szokásos kilátás. Szeretem ♥


A kép érdekessége, hogy a távolban látható kis falvakat kiemeli a napfény, és  amíg a többi képen alig láthatók, most gyönyörködhetünk bennük. Szinte arany fényben pompáznak!

Végül egy kis érzelgősség , ahogy talán már megszoktátok  tőlem ♥ :
"Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését.  Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni.
Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
Hioszi Tatiosz


Szeretet és nagy ölelés 

 Dia 
 ~*~
 "Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának."   Paulo Coelho

2013. május 10., péntek

Itália jellegzetességei


Szeretet és nagy ölelés 

 Dia 
 ~*~
 "Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának."   Paulo Coelho

2013. április 9., kedd

Albissola Marina - a kerámia város

Sok képet hoztam a városról, melyben annyira lenyűgözött engem a sok apró részlet. Tudni kell a városkáról, hogy ez a kerámiakészítők városa, és a kerámiakedvelők  fellegvára. Lépten nyomon csodálatos kerámia díszekbe botlunk. Az utcák tele vannak kerámia műhelyekkel, gyönyörködhetünk a kirakatokban pompázó alkotásokban. Engem megfogott a kapuk, ajtók, ablakok díszítése, számozása, úgyhogy erről fotóztam a legtöbbet.

Bármelyik caruggioba bekukkantva találhatunk egy apró képet, vagy akár  egy meglepő alkotást.

A felső kép bal szélén látható kis kép szemből:


Jellegzetes olasz utcakép - főleg a kötélen száradó ruhákkal :) 

A felső kép kapujának felső díszei:

A kapuk mellett gyakoriak a szépséges kerámiatáblák: 

Tipikus utcakép : 


Itt csodás házi készítésű tésztákat lehet kapni,  én itt szoktam venni a legfinomabb pesto-t ( jó fokhagymás :).

Itt pedig a legjobb a panini  :)

 Élvezet sétálgatni a város utcáin :


Egy kerámia műhely kirakata és kapuja: 

Még a halas bolt külső fala is csodás ! A külső asztalon hatalmas halak szoktak lenni, na itt általában szaporázom a lépteimet, mert nem nagyon bírom ezt a tömény halszagot... 

Erre a falra nem is lehet mit mondani... Fantasztikus munka !

Angyalkák óvják a hentesüzletet :) A házszám fölött pedig versbe szedve a kínálat ...

 Ismét egy nagyon szép falrészlet ...

... és kinagyítva: 

Ez egy viszonylag egyszerűbb táblácska, de nekem nagyon tetszik . 

Ismét egy bolt kapuja, és angyalkás dísze: 


Ezt csak úgy... mert ami ott van benn ... 

 ... azt érdemes jobban megnézni :) Egy pinceajtó, amin festmény van (természetesen).

 Ez annyira gyönyörűséges , hogy 3 képet is mutatok róla.




Végül egy kis részlet arról a több, mint 700 méter hosszú kerámia képpel borított járdáról, melyet az 50-es  60-as években készített egy művészcsoport, így létrehozva egy a világon egyedülálló monumentális kerámiaképet .

Az Albissola Marina város önkormányzatának honlapján még több információt találhatunk >>> www.comune.albissolamarina.sv.it
Wikipédia Albissola Marináról >>> wikipedia.org/wiki/Albissola_Marina

Remélem, tetszett a kis beszámolóm :) 

Szeretet és nagy ölelés 

 Dia 
 ~*~
 "Ne próbálj meggyőzni senkit semmiről. Ha valamit nem tudsz, kérdezz, vagy nézz utána. De ha cselekszel, légy olyan, mint a folyó, ami folyik, csöndesen, átadva magát a nagyobb energiának."   Paulo Coelho

2013. március 22., péntek

Pietrabruna - a mi falunk

Néhány fotót hoztam a mi falunkról. A falu 700 éves házakból áll, a hegy tetején, ahonnan látszik a csodálatos tenger. A levegőt harapni lehet, olyan tiszta :)
A fotókat szándékosan eredeti méretükben tettem fel, hogy jobban lehessen élvezni a részleteket. Amennyiben zavaró így, a képre kattintva galériaformában lapozható .

Házak a hegyoldalban

2013. március 21., csütörtök

Tengerpart - füüüürdünk :)

Megint csak fotók, most a kedvenc strandomról, ami San Lorenzo al Mare városkájában van. Sok mindent nem is fűznék hozzá,  mert a képek önmagukért beszélnek, ugye? Szeretem és kész !


2013. március 20., szerda

Kürtőskalács sütés Olaszországban - a kezdet

A legtöbben azt kérdezték, hogy mi kell a kürtőskalács sütéshez Olaszországban.
Nem azt, hogy megéri-e, érdemes-e belevágni, hanem azt, hogy mi kell hozzá.
Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mindenki azt hiszi, hogy ez az aranytojást tojó tyúk.
Mindenféle  előzetes vizsgálódás, érdeklődés, és igény felmérés nélkül  akarnak belevágni - és mindenki azt hiszi, hogy ezt a kérdést fel sem kell tennie.
Pedig ennek kellene lennie az első, a legesleges legelső kérdésnek, ami felmerül.

Miért is mondom ezt? Mi másfél évvel ezelőtt úgy vágtunk bele, hogy a férjem kifaggatott minden élő kürtőskalácsost, aki csak hajlandó volt megosztani vele a tapasztalatait, én pedig a neten lógtam éjjel-nappal, és az összes fórumot kiolvastam. Mindenhol bátorítást kaptunk, mondván, hogy az olaszoknak a kaja a mindenük, ha mást nem is , de az ételre mindig bőségesen áldoznak. Sőt, egy kürtőskalács sütő barátunk igen kedvező tapasztalatokkal tér haza az Adriai részről, ami csak még több elszántságot és erőt adott nekünk.

És mi a valóság?